A minősítések hatása
A minősítések hatása az emberre! Sokan gyakran észre sem veszik azt, hogy amikor csak lehet, minősítenek embereket, helyzeteket. Vajon ilyenkor mi játszódik le a minősítőben és a minősítettben.
A szülők az egyik leggyakoribb minősítők, hiszen úgy érzik, hogy a neveléshez használni kell azért, hogy a gyermek érzékelje a saját magatartását és annak a következményét. Amikor elkezdi az iskolát ott is találkozhat ezzel a hatással.
De az alábbi egy másfajta minősítés, amely megmutatja, hogy a minősítés fontos és azt is, hogy tudat mennyire nehezen engedi el a maga gyártotta minősítést. Mondják sokan, hogy az év elején vagy egy új tanár érkezésekor, rögtön az első napokban meg kell felelni az ő elvárásainak (az elején kell tanulni) azért, hogy valaki jó minősítést kapjon, mert rosszat csak plusz munkával lehet később feljebb tornázni, míg a korán megszerzett jó minősítést nehezebben viszik lefelé.
Ha a felszínen kezdenénk a vizsgálódást és ott próbálnánk összeilleszteni, hogy milyen sokfelé ágazhat el a minősítés használatának a célja és a hatása, akkor elveszhetünk a viselkedési minták, lehetőségek, a személyiség sokszínűségében, esetleg a kiemelkedő tulajdonságokban, célokban, vagy az emberi tulajdonságok múltból eredő zavaraiban.
Mindenki hoz magával olyan problémát, amelyet az aktuális életben szeretne megoldani, és ha az egyéni képességei lehetővé teszik, akkor a céljai érdekében a kommunikációjában felhasználja a minősítés módszerét.
De a személyeskedő minősítéssel megcélzott embernek a minősítés lassan és hosszútávon, személyiség zavart, vagy akár lelki problémát is okozhat. De a düh is gyakran megjelenhet benne, amely kiszolgáltatottá teszi abban a pillanatban. Ez pedig a másik ember hatalmát mutatja. Ez a folyamat is tanulás elvén működik, mert ha valaki nagyon sokszor hallja kiszínezve azokat a tulajdonságokat, amelyekkel őt illetik, akkor az ego hosszabb idő után beszippantja és azonossá válhat vele az illető. Gondoljunk a propagandára, hiszen abban is csak kevés az igaz, és jóval több a hazugság, mégis elhiszi az elhangzottakat a manipulált ember, amelyhez mindkét esetben hosszú idő kell, ez a betanulási időszak.
Meg lehet állapítani a minősítés motivációit és a céljait? Persze nagyon sok érdek fűződik ahhoz, hogy ki miért használja a minősítés eszközét a kapcsolataiban.
Vegyünk egy egyszerű kommunikációs és viselkedési mintát, ez a kritika. A mindennapi kommunikációban, ha valaki ehhez hozzáilleszt egy olyan viselkedési mintát is (hazug vagy, lusta vagy, felelőtlen vagy….), amelyet mindenki negatívnak tart, ez a fajta minősítés zavart okozhat az emberben, hiszen elgondolkozhat az illető azon, hogy én valóban ilyen vagyok? Ha sokszor hangzik el, akkor hasonlóan a propagandához, hatni kezd az energia rendszerében.
Ha valaki ezt módszert összekapcsolja és leviszi a személyeskedő mélységek szintjére, akkor már nagy sebességgel halad az abúzus felé. Ahol nagyon szorosan kapcsolódik a személyhez a minősítés és a negatív emberi minta.
„A Béla egy gyalázatos ember, te pedig nem veszed észre, hogy átvettél tőle nagyon sok szégyenletes tulajdonságot.”
A minőséget jelző szavak és fogalmak nagyon érzékenyen érintik az embert. Valójában mindenkinek szükséges a visszajelzés, hiszen ebből jön rá arra, hogy valójában milyen ember, milyen tulajdonságai vannak, hol szükséges fejlődnie. Ha igaz a megállapítás, akkor fejlődni fog, de a legtöbbször nem igaz, hanem csupán manipulatív szándék van mögötte.
Ennek első és nagyon lágy formája a hétköznapi minősítés. Itt nem foglalja keretbe az egyén az észrevételeit, nem fejti ki, hanem egyszerűen röviden tömören megfogalmaz egy minősítést. Nem csupán azt, hogy tetszik, vagy nem tetszik, hanem értékszerűnek hangzó minősítést ad. A következő szint az, hogy a minősítést összekapcsolja egy negatív magatartási formával. Erre sokáig nem figyel senki, a minősítő és minősített sem. De aztán rájön a minősítő, hogy ezzel a módszerrel könnyen tud irányítani és hatalmat szerezni egy, vagy akár nagyon sok ember felett. Hasonló, mint a negatív propaganda, ahol szép lassan megtanulják az emberek azokat a paneleket, amelyeket nekik fejlesztettek ki. Ez a hétköznapi kapcsolatokban is hasonlóan működik, és ezzel a módszerrel szép lassan eléri a célját, hiszen bizonytalanságot teremt a másikban és a képességeiben.
Nárcisztikussá válik az a személy, aki felfedezi magában a saját jó képességeit és azt tovább fejleszti, aztán például az irányítási vágy olyan magasra emelkedik benne, hogy a személyisége eltorzul, vagyis ekkorra már túlfejlesztette a képességeit, amelyet az egoja nem vesz észre.
De az amit social médiában megengednek maguknak kommentelők, az a személyes jelenlét nélküli bátorság, amelyet a gyűlölet társadalmi színtű megjelenése hívott életre. Végre nekem is igazam lehet, jól megmondom neki, kritikának álcázom, de valójában sértegetem, nem értek vele egyet, amit gyűlöletbe csomagolok, a gyűlöletemet meg kritikába, vagy saját magam szubjektuma segítségével objektvizálok, mint ha én lennék az objektív nézőpont.
A kritika lényege viszont segíteni a másikon, hogy a hibáit vagy a nézőpontját, a dogmarendszerét, gondolkodását, szándékait, beszéd stílusát változtassa meg, ezzel a segítséggel lépjen fel egy másik szintre. Az nem kritika hogy lapos, üres, lényegtelen, nem szép. Mivel léteznek emberi minőségek ezért azt is figyelembe kell venni, hogy a kritikát kapó ember melyik minőségbe tartozik. De mivel az emberek ezeket nem ismerik, így hát ütik, vágják a másikat, amely társadalmi, össznépi szórakozássá vált.
Azért akad olyan nézőpont, ahonnan pontos egy látlelet, és ez fájó lehet az egyénnek, ezért ezzel csupán személy megnevezése nélkül érdemes foglalkozni, álltalános jelenségbe illesztve. Kivéve, amikor kéri az egyén, akkor négyszemközt elmondható a megfigyelés.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!
